Második intejúalanyom Stefan Olsson, a Svéd Atlétikai Szövetség főtitkára. Stefan-nal 2010-ben ismerkedtem meg Budapesten a Csapat Európa Bajnokságon, amikor ő a svéd válogatott szövetségi kapitánya volt, én pedig a svéd csapat kísérője. Azóta rendszeresen váltunk leveleket, 2014-ben a zürichi EB-n is találkoztunk, és családilag együtt ebédeltünk. De például ő segített szállással, amikor Kun-Szabó Balázs, a Vasas fiatal edzője egy hónapot töltött Svédországban a Hammarby IF egyesületénél.
A kérdéseimet e-mailben küldtem el Stefan Olsson-nak március 15-én 21:25-kor, és a válaszok március 16-án, reggel 8:39kor már meg is érkeztek. A fordítással én késlekedtem kicsit.
Mióta vagy a Svéd Atlétikai Szövetség élén?
2008-ban kezdtem a munkámat, ekkor lettem a felnőtt válogatott szövetségi kapitánya. Szenzációs időszak után vettem át az irányítást, Kajsa Bergqvist és Stefan Holm visszavonultak, Carolina Klüft, Christian Olsson és Sanna Kallur sérültek voltak. Kapitányi munkámat 2013-ban fejeztem be a göteborgi Fedett Pályás Európa Bajnoksággal, ahol hat érmet szereztünk. Szép lezárása volt a kapitányi időszakomnak.
Karin Torneklint lett az utódom, én pedig 2013-2015-ig szakmai igazgatóként dolgoztam a szövetségben, feladatom volt egy Teljesítménycentrum felépítése a különböző szakágakban, hogy erősítsük az infrastruktúrát. 2015 óta vagyok a szövetség főtitkára és legelső embere, körülbelül 25 alkalmazottal dolgozom együtt a stockholmi irodánkban.
Hány olimpiai játékot és világbajnokságot ölelt fel életed ezen szakasza?
Három olimpiai játékokat. Londonban szövetségi kapitányként voltam jelen. Nem szereztünk érmet, Michel Torneus távolugrásban egy centiméterrel maradt le a dobogóról. Nagyon megérdemelte volna. 2016-ban Rióban sem szereztünk érmet, ezzel szemben a 2020-as (2021) tokiói játékokon három érmet is szereztünk: Mondo Duplantis és Daniel Ståhl aranyérmes lett, Simon Pettersson pedig ezüstérmet szerzett.
Világbajnokságon 2009-ben jártam először, fantasztikus volt a teltházas lelátó, és Usain Bolt csúcsformában. Svéd érem nem született, és 2011-ben, Daegu-ban is érem nélkül folytattuk. 2013-ban, Moszkvában Abeba Aregawi szerzett aranyérmet 1500 méteren, aki egy évvel korábban kapta meg a svéd állampolgárságot. 2015-ben, Pekingben megint nem szereztünk érmet. Ezek után kicsit megindult a szekerünk Daniel Ståhl londoni ezüstérmével és Duplantis dohai aranyérmével. Ez az időszak magában foglalt még néhány fedett pályás világbajnokságot, leginkább a dohaira emlékszem, ahol 40 fok volt a csarnokon kívül a versenyek ideje alatt...
Most két világbajnokság és egy olimpia vár ránk három év alatt, és ne felejtsük el a két kontinens bajnokságot sem. Hogyan gondolkozik a svéd szövetség az egy évvvel rövidebb olimpiai ciklusról? Milyen terveitek vannak, hogy sikeres három évet zárhasson a svéd atlétika, a svéd versenyzők?
Valóban nagyon sok nagy esemény lesz három év alatt. A svéd atlétika és a versenyzőink szeretik a bajnokságokat. Nagyon ígéretes új generációnk növekszik, így izgalmasnak ígérkezik a jövő. Kajsa Bergqvist, az új kapitányunk kőkeményen fog dolgozni az újabb sikerekért. Nagyjából a korábbi elvek mentén haladunk, bár nagyobb hangsúlyt szeretnénk fordítani a „csapatra”, több közös edzőtábort szeretnénk, mint korábban. Elindítottunk egy utánpótlás programot is, melynek felelőse Carolina Klüft és Patrik Klüft. Párizs gyorsan itt lesz, de reménykedem és hiszek a nagy svéd sikerekben! Szokás szerint a legfontosabb puzzle-darab, hogy mindenki egészséges legyen.
Pedig már a kvalifikáció is nehéz lesz!?
Nagyon nehéz kijutni, kemények a szintek, és az új ranglista-rendszer! Ügyességi számokban több induló is lehetne a nagy bajnokságokon. Ám ez van, ezt kell szeretni, és kihozni belőle a legtöbbet.
A svéd atlétika fantasztikus évek elé tekinthet, miben tudtok még fejlődni?
Mint korábban említettem, még több közös edzőtábort és programot szeretnénk. Ez nem csak a sportolókra vonatkozik, hanem az edzőkre is. Az edzők a legfontosabb személyek, és segíteni akarunk nekik, hogy fejlődhessenek. Ha együtt vannak, tudnak az edzésekről beszélgetni. Svédország egy kicsi ország, de sok pályánk és csarnokunk van. Ezért még fontosabb, hogy segítsünk egymásnak, hogy konkurálni tudjunk egy olyan világméretű sportágban, mint az atlétika.
A különböző korosztályos nemzetközi bajnokságokra a jövőben is nagy csapatokat fogunk küldeni. Ez nagyon inspiráló és motiváló lehet fiatal atlétáink, sőt edzőink számára is. Atlétákkal és barátokkal találkozhatnak a világ minden részéből, ez sem elhanyagolható napjainkban, hiszen járvány és háború nyomja rá bélyegét az életünkre.
Milyen emlékeid vannak Budapestről?
Nagyon szívesen emlékszem a 2010-es Csapat Európa Bajnokságra. Felküzdöttük magunkat a legmagasabb osztályba. Sanna Kallur és Christian Olsson sérülés után tértek vissza, ugyanakkor olyan fiatalok mutatkoztak be a válogatottban, mint az akkor 17 éves Angelica Bengtsson és a 16 éves Khaddi Sagnia. Nagyon jó hangulat uralkodott a csapatban, és a verseny után egy napot töltöttünk a Gellért fürdőben.
2004-ben a fedett vb ideje alatt az Eurosportnak dolgoztam. A helyszínről közvetítettük minden idők legeredményesebb bajnokságát svéd szempontból. VB arany Stefan Holmnak és Christian Olsson-nak, ezüst Johan Wissman-nak és bronz Carolina Klüftnek távolugrásban. Fantasztikus élmény volt a lelátón ülni!!!
Tamás, nagyon nagy élmény volt az is, amikor hideg meggylevesre hívtál meg Anders Rydén-t és engem a Csapat EB-n a Nep-stadion pincéjében. Nagyon finom volt, életre szóló élmény! Ekkor találkoztunk először!
Ti svédek – akárcsak mi magyarok – már nagyon sok nagy versenyt rendeztetek. Mit tanácsolnál nekünk magyaroknak, mint szervezőknek?
Biztos vagyok benne, hogy szenzációs világbajnokságot rendez Budapest 2023-ban! Nagyon ügyes rendezők vagytok! A legfontosabb, hogy sok néző legyen a lelátókon! Telt ház minden nap! Akkor a versenyzők is kimutatják érzelmeiket, örömüket, így lesz nagyszerű a hangulat, és a légkör! Remélem, Magyarországnak is lesznek ügyes atlétái, akik tovább növelik az érdeklődést! Sok szerencsét kívánok! Remek érzés lesz újra Budapestre utazni!