Amióta az eszemet tudom, szeretem az atlétikát, de a sportágak terén majdnem mindenevő vagyok. Az olimpiákat, világbajnokságokat, Európa bajnokságokat az első perctől az utolsóig követem. Ha lehetőségem nyílik rá testközelből követem az eseményeket. A Budapest Atlétikai Nagydíjon minden évben ott ültünk a szüleimmel és testvéreimmel a lelátón. Az első nagyobb világesemény, amit a helyszínen néztem végig az 1988-as Fedett Pályás Európa Bajnokság volt Budapesten, természetesen minden napra volt jegyünk. Majd ezt követte az 1989-es Fedett Pályás Világbajnokság szintén a fővárosunkban. 1998-ban önkéntesként közreműködtem az Európa Bajnokság lebonyolításában Budapesten. A call roomban dolgoztam a kontinensviadal teljes ideje alatt. 2002-ben kiugrottunk Münchenbe, hogy a helyszínen nézzük meg az Európa Bajnokság férfi magasugrásának döntőjét. 2004-ben ismét fedett VB volt Budapesten, természetesen mindhárom nap a helyszínen szurkoltam. 2006-ban végig ott voltam Göteborgban az Európa Bajnokságon, három versenynapra is volt jegyem. Természetesen a lényeg a férfi magasugrás döntője volt. 2008-ban, az „első olimpiámon” Pekingben ott ültem a fészekben, a harmadik sorban a férfi magasugrás döntőjét csodálva (másik napra is volt jegyem). 2009-ben Berlinben két világcsúcsot láttam egy nap alatt élőben első szabadtéri világbajnokságomon.
2010-ben a Budapesten rendezett Csapat Európa Bajnokságon a svéd válogatott kísérője voltam (Susanna Kallur, Khaddi Sagnia, Angelica Bengtsson, Christian Olsson, Linus Thörnblad, Emma Green stb.) öt emlékezetes napon át (verseny utáni napon közös ebéd és fürdőzés a Gellértben). Ezután Szentendre következett 2012-ben. A Mezei Futó Európa Bajnokságon a svájci időmérő cégnek segédkeztem a célsátorban. 2014-ben Zürichben gyarapítottam az „EB részvételeim” számát. Esős, hideg időben egy gyenge férfi magas döntőt láthattam.
Ezen kívül több mint tíz alkalommal vittem atlétáimat, barátokat a Besztercebányai magasugró gálára, ahol szinte minden világsztárt megcsodálhattunk. Kétszer jártunk Somoskőn is. Egy alkalommal Stockholmig repültünk az atlétákkal, hogy a DN Galan-t megnézhessük (Diamond League verseny), sőt két napig versenyeztünk is a DN Galan-Youth versenyén.
Egy szó, mint száz az elmúlt néhány évtizedben csak úgy szívtam magamba az atlétika levegőjét, és hogy nem csak a sportok királynője érdekel(t) bizonyítja az alábbi lista, hogy mely világversenyeken és mely feladatkörben működtem közre az elmúlt 26 évben:
Szóval, van mondanivalóm!